a piros ajtók iránti vonzalmam

hogy közhelyes legyek: minden a gyerekkorunkban gyökerezik. amikor kicsi voltam, mi londonban éltünk. és amikor megkérdezték, hogy hol lakunk, én büszkén mondtam a címünket: linhope street 8/A, majd teljesen természetesen hozzátettem, hogy "the red door" - lévén nekem 5-6 évesen semmit nem mondott az utca neve vagy a házszám, azokat csak tisztességesen megtanultam... na de az ajtó színe! :)))))))

éppen ezért a mai napig különösen vonzódom a piros bejárati ajtókhoz és kapukhoz - milyen furcsa hóbartjai vannak az embereknek, nem?

ps. mivel ez egy, a megszokottnál talán személyesebb jellegű szakmai blog, elárulom, hogy a 30. születésnapi meglepetésem az volt, hogy a barátaim és a férjem meglepetésként elvittek londonba - útlevél sem volt nálam reggel... de náluk volt :)))) és megnézhettem, hogy eltalálok-e még a háztól az iskoláig. eltaláltam. viszont hatalmas csalódásként éltem meg, hogy az ajtót időközben átfestették. becsöngettem és elmondtam az ajtót nyitó csodálkozó nőnek, hogy én itt éltem kiskoromban. nem ütött le, ami kisebb sikerélmény, de sajnos nem is hívott be, pedig az mekkora időutazás lett volna :)

szóval a piros ajtók szeretete... hát nem csodálatosak?