2013. április 2., kedd

az óra mint dekoráció

írhatnám azt is, hogy bizonyos szempontból nem szeretem az órákat, mert néha késztetést érzek, hogy bámuljam őket és ilyenkor túlzottan is tudatában vagyok az időnek, holott az az igazi, amikor ilyesmire egyáltalán nem figyelünk oda. ezzel párhuzamosan egyszerűen IMÁDOM az órákat, mert olyan szépek, olyan sokszínűek, olyan... olyan... olyan időtállóak! (és ez most remekül hangzott :)
az órákról már írtam korábban ITT

nemrég voltam egy kisgép szerelőnél. én eddig nem tudtam mi az a kisgép szerelő. de mondjuk így, hogy 2500 forintból megoldotta, hogy ne kelljen a cirkóban hetvenezerért alkatrészt cserélni, határozottan állíthatom, hogy nagyon szeretem a kisgép szerelőket. tipegtem a magas sarkaimon a műhelyében és konkrétan olyan volt, mintha megállt volna az idő... gépolaj illat volt a levegőben és nagyon hangos csend - ha létezik ilyen. volt egy valódi, régi lapozgatós óra a falon, ami kétpercenként váltott. elbűvölten néztem... szerintem vagy negyed órán át. egészen szürreális volt, hogy bámultam ezt a csoda ritka faliórát, miközben teljesen megszűnt az időérzékelésem ebben a kis garázs-műhelyben...
(említettem már, hogy szeretnék egy ilyen órát egyszer? :))


egy szó mint száz: egy jó óra egészen egyszerűen ÜT! (és tényleg :))
gyűjtöttem pár inspiráló képet klasszikus órákkal, mert egyszerűen nem tudok betelni velük...






















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése