2013. október 21., hétfő

én és a vidék

én városi lány vagyok, aki jó pár éve budapesttől nem messze költözött, így lett egy icipici kertünk, ahol tudunk reggelizni, vacsorázni, a gyerekkel csúszdázni, a kutyánknak helyet biztosítani és még tököket is ki tudunk állítani így októberben (imádom a tököket!), valamint pár mosolygós paradicsom is megterem.

évekkel ezelőtt valaki azt mondta nekem, hogy az öltözködési stílusom miatt ő egy ennél sokkal modernebb otthont képzelt hozzám... tévedett. én azt válaszoltam, hogy engem minden meghat már, ami a gyerekkoromra emlékeztet. talán így, korral "érünk meg" arra, hogy értékelni tudjuk azokat a tárgyakat, amelyeknek története van és az átlagosnál sokkal nagyobb hangsúlyt fektessünk minden egyes nap hangulatára... talán valahol ezért kúszott be néhány éve a "vintage" stílus a rivaldafénybe, ahol a mai napig diszkréten meghúzva magát éldegél.

sok párna, puha kanapék, régi tárgyak... ki ne érezné magát otthon egy olyan környezetben, ahol minden nap olyan, mintha gyerekkorában a nagyinál nyaralna :) ez az érzés pedig sokkal inkább időtálló, mint bármilyen trend.







1 megjegyzés:

  1. igazán hangulatos és nagyon ízléses :) nekem a hálószobában vannak üres képkeretek a falon. nagyon szeretem öket, mert mindegyiknek története van.

    VálaszTörlés