2014. szeptember 12., péntek

az "új házban"...

jól eltűntem, mi? :)

először is elnézést, de komoly okom volt rá. aki régebb óta olvas, tudja, hogy gyakran emlegetem, hogy "majd az új házban"... nos. ezt a bejegyzést innen az "új házból" írom :))))) (tapsvihar)


a helyzet persze korántsem ennyire egyszerű, valószínűleg a környék legbonyolultabb tulajdoni lapjával rendelkező házat választottuk ki, ráadásul egy olyan házat, amelyről jelen pillanatban sok minden elmondható, csak az nem, hogy azt az állapotot tükrözi, amelyet később látni szeretnék... de sebaj! a gondok arra valók, hogy megoldjuk őket, így mi türelmesen várjuk, hogy a tulajdoni lap tisztázódjon és a miénk lehessen... aztán RAJTA. indulhat a felújítás, az átalakítás! és minderről majd rengeteg poszt természetesen.

hogy most ebben a pillanatban hol lakunk? nos - itt. ez elég érdekes történet... :) szóval mi eladtuk a "régi házat" és akármi mi is volt itt a helyzet, mennünk kellett. a tulajdonos hölgy viszont volt olyan kedves, hogy felajánlotta a házban található kisebbik lakást addig is nekünk. nem mondom, hogy tökéletesek a körülmények, de mi igyekeztünk kihozni belőle a legtöbbet és a saját régi bútorainkat elhelyezni itt valahogyan. szóval jóóóól vagyunk ám, nagyon! a kicsi lány a költözés idejére elment nyaralni a nagymamával. előtte adott egy puszit a régi szobájának, és amikor hazajött, szinte berepült az újba, közben azt kiáltozta a maga hat évével, hogy JAJ DE GYÖNYÖRŰ!!!!! (őőő... ez azért erős túlzás jelen pillanatban, lássuk be - de imádom azt az édes, kedves göndör fejét :))))


hogy hogyan találtuk a házat? mi nem nagyon akartunk nézelődni... aztán amikor a vevőnk biztossá vált, hirtelen egészen mást néztünk meg, mint amiket addig. először egy még szabadon befejezhető ikerház félre gondoltunk - anyagilag azért ugye be vagyunk határolva, mint mindenki más. és nekem sokkal jobb, ha én fejezhetek be egy házat, mert legalább a szétbombázását megússzuk :) aztán felmerült, hogy férj szüleivel valahogy együtt kellene tovább lépnünk... ez egy kicsit kitolta a határokat és néztünk olyan telkeket, amelyeken kisebb ház található, amit felújíthatunk nekik, és hozzá építhetünk magunknak. nem találtunk igazán megfelelőt. majd elmentünk egy kerti party-ra, ahonnan néztem át a szomszédba egy itallal a kezemben és arra gondoltam, atya világ, miért így építették meg ezt a házat? miért egy garázs esik a kert felé? és miért és miért úgy?

na ez az a ház :)

mert egyszercsak megláttuk benne a fantáziát. megtaláltam az alaprajzát és láttam, hogy lehetővé teszi azt, amit egyik másiké sem: hogy úgy osszuk fel két lakásra, hogy az egyik az utcáról legyen megközelíthető, hogy balázs szüleinek ne kelljen lépcsőznie, miközben a másik része teljesen külön bejárattal intim otthonná varázsolható... láttunk magunk előtt egy képet, ahogy a jelenlegi garázs ablakait egybe nyitjuk hatalmas teraszajtókká... és egyik pillanatról a másikra eldöntöttük. ő az. ő lesz a miénk.

amikor alma először eljött megnézni, felült a régi hintára a kertben a fűzfára és önfeledten hintázni kezdett... annyira kerek volt az egész. tudod, az ÉRZÉS. hogy itt most neked jó. és ez az érzés nem a külsőségekhez kötődik. vannak gyönyörű helyek, ahol semmit nem érzel és távolról sem tökéletes helyek, ahol érzed, hogy JÓ.

és nekünk itt most jó. amint készen lesznek a ház papírjai, együtt fogunk itt ünnepelni a blogon egy csomó ELŐTTE fotóval, oké? :))


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése