otthonTERÁPIA

avagy mini lakberendezés? ez meg mi lesz, ugye?

nos, ennek még neki fogok futni néhányszor, ez egészen biztos... nagyon nehéz megfogalmazni mindazt, amit szeretnék. őszintén szólva már többször kitöröltem a sorokat.



írtam már arról, hogy mennyire sokan értik félre a lakberendező valódi feladatát szerintem. vagy valahogy csak a folyamat legvégére koncentrál mindenki, meg a hatalmas, akár százmilliós házak makulátlan berendezésére. holott a valódi feladatnak csak a végső és látványos része a design. megelőzi rengeteg gondolkodás, hogy hogyan is lenne a lehető legjobb az elrendezés, elsősorban a család igényeire szabva.

de miért ne lehetne ugyanezt a szolgáltatást kicsiben is kínálni? nem mindenki építkezik, nem mindenki veri szét a komplett lakását éppen - jómagam pedig úgy gondolom nem nagyon van olyan tér, amiből ne lehetne a legjobbat kihozni.

és miért terápia? nos, ez az, ami miatt többször nekiestem már az írásnak, majd mindannyiszor abbahagytam, hogy a lehető legjobban meg tudjam fogalmazni, anélkül, hogy túl sokat írnék. bennem ugyanis túlteng a pszichológusi énem. pontosan látom és érzem, hogy mekkora hatással van ránk a környezetünk. hagyjuk a designt és a tökéletes enteriőrt, mert úgy érzem mostanában csakis erről szól minden, mintha valahogy feledésbe merült volna az igazi cél: ott jól érezze magát az ember... akár a meglévő bútorai közt, akár pár új darabbal vagy egyesek átalakításával, az egész tér átrendezésével.

igen, létezik ez a szolgáltatás, nem csak komplett tervezést lehet kérni egy lakberendezőtől, gyönyörűen be is van árazva. de én most nem erről beszélek.

szívem szerint azt írnám, hogy tegye fel a kezét az, aki már érezte magát pocsékul, anélkül, hogy meg tudta volna fogalmazni mi a baja... annyi gondunk van, nem mindig könnyű rájönni mi is nyomaszt igazán és a sok tüneti kezelés semmire nem vezet, ha nem ragadjuk meg a probléma gyökerét. ez közhelyes. de a közhelyek igazak.

viszont ilyenkor eszedbe nem jutna egy lakberendező, az tuti. pedig mindenkinek vannak jobb és rosszabb képességei. anno a magánjellegű naplóm egyes bejegyzéseit volt, aki kinyomtatva hordta magánál, hogy erőt adjon neki. rengeteg levelet kaptam ismeretlenektől is, hogy segítettem nekik. én például azonnal látom mi lenne tökéletes egy térben, de nem tudom lefotózni a saját munkámat. két nap alatt összeállítunk a férjemmel egy 500 fős rendezvényt minden pontot tökéletesen kidolgozva, de képtelen vagyok egy utazást megszervezni. mindenki másban jó.

én valahogy érzem, hogy mi nem stimmel és tudok segíteni, hogy amennyit mi megtehetünk egy probléma feloldásáért, azt megtegyük. mert néha elég egy kis dologgal kezdeni.

és hogy miért pont most írom mindezt? mert az elmúlt hetek eseményei felnyitották a szemem... hogy egyrészt mennyire nagy öröm nekem, amikor valakit akár egy kicsit is fel tudok szabadítani és örömet okozni neki, másrészt egészen döbbenetes, hogy ez milyen hatással van az addig elkunkorodott emberekre. igen, tologattunk bútorokat és sírtunk is. de még mindig le vagyok döbbenve. hogy néha mennyire kevés is elég. hogy az, amit én látok és evidensnek gondolok, azt más nem biztos, hogy meg tudja változtatni, ezért tessenek engem kihasználni!

szívem szerint írnám az elképesztő példákat... de a diszkrécióm nem teszi lehetővé, ezért csakis általánosságban tudom... hogy hiába tologatjuk körbe a bútorokat, amikor magukat a bútorokat utálja az illető, mert fogva tartják... el kell őket engedni, hiába minőségi és drága. merni kell teljesen megváltozni és megújulni. és nem szabad üresen álló szobákat nézegetni az életünkben minden nap hazaérvén arra gondolva, hogy nincs ott senki, egyedül vagyunk, akkor egybe kell nyitni a tereket, hogy beférjen valami új és ezeket a gondolatokat messze el kell hagyni ezáltal. és néha elég az apuka íróasztalát megfordítani, hogy ha már egyszer otthon dolgozik, legalább ne háttal tegye azt...

a környezetünk mi vagyunk. ha rossz a kedvünk és nem tudjuk megoldani a problémát, kívülről kell megragadnunk mindazt, amire befolyással vagyunk: rendet rakunk, lezuhanyzunk és felvesszük a legjobb ruhánkat, csak úgy. és másképp fogjuk érezni magunkat. és ha sikeresen átrendezünk, átalakítunk, átszínezünk, akkor utána lehet, hogy következő este már emelt fővel megyünk haza és otthon érezzük magunkat ott, ahol korábban nem tettük, épp csak nem tudunk megfogalmazni mi a bajunk...

én ezt még ki fogom fejteni. és ez lesz majd a hozzá tartozó amikor már meg tudtam mindezt érthetően és tömören fogalmazni mint szolgáltatást. hogy használjatok ki, engedjetek be, hadd segítsek... mert segíteni jó. a kislányomat minden nap megkérdezem: mi volt a legrosszabb, ami ma történt és a legjobb? ki okozott neked örömet? és te kinek okoztál? mert ez az egyik legfontosabb dolog a világon: tudni és merni segíteni másoknak és örömet okozni nekik azzal a tudással, aminek birtokában vagyunk.

tehát én soha nem fogom megszervezni a nyaralásod, vagy lefotózni a lakásod - de tudok szórni egy kis varázsport az életedbe, néha meglepően kevés eszközzel és semmiképp sem egy komplett lakberendezési terv árán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése